Figyelem! A posztban a megszokottnál jóval több trágár kifejezés valamint igencsak jelentékeny spoilerek várhatók a Trónok harcaötödik évad hatodik epizódját illetően – aki nem látta, de nézné, aki könyvolvasó, és gőze nincs a tévés változtatásokról, de szeretné, ha meglepnék, inkább ne olvassa tovább! Aki könyvolvasó, és elvből nem nézi a sorit, nyugodtan továbbmehet, mert a szál, amit érintek, ilyesformán benne sincs a könyvben…
Sansa Starkot, az első évadban lefejezett Ned és a harmadik évadban brutálisan meggyilkolt Catelyn Stark lányát hozzáadták a sorozat legaberráltabb elmebetegéhez, Ramsay Boltonhoz – emlékeztetőül: ő az a fura fiú, aki megunt ágyasait vadászkopókkal tépeti szét az erdőben, szabadidejében szeret elevenen megnyúzni bárkit, aki csúnyán néz rá, és aki egy évadon keresztül kínozta módszeresen egy kereszthez kötözve Theon Greyjoy-t, mígnem a szerencsétlen faszkalap azt is elfelejtette, hogy hívják, és tökéletesen átlényegült kutyaólban lapuló kupac szarrá. Szegény Sansánknak nincs nagyon szerencséje a pasikkal: picsogó tiniként fülig belepistult a kettes számú legaberráltabb elmebetegbe, a tündöklően szőke Joffrey hercegecskébe, aki amint nemes hátsója a Vastrónt érintette, kimutatta mekkora seggfej és nyilvánosan verette a lányt a testőreivel a trónteremben, miután kényszerítette, hogy végignézze apja kivégzését. Joffrey után belehabarodott Westeros egyik legvirágosabb lovagjába, aki hogy-hogy nem, a fiúkat szerette, majd hozzáadták egy alkoholista és szexmániás törpéhez az általa leginkább gyűlölt családból (és még ő volt a legnormálisabb pasi, aki megfordult körülötte). Ezután megszöktette az iránta minimum furcsa érzelmeket tápláló „régi családi barát”, aki egykor lehet, hogy szerelmes volt Sansa anyjába, de ez nem nagyon akadályozta meg, hogy elárulja a szeretett nőt, a férjét, a fiát, megölje a nővérét, és mellesleg kirobbantson egy egész kontinenst vérbe borító háborút, aztán eladja a lányt családja gyilkosának, szigorúan taktikai megfontolásból persze. Ilyen előzmények után biztos akadt olyan bontatlan csomagolású lélek, aki e násztól hirtelen pálfordulást és romantikus kibontakozást várt – nekik csak azt tudom mondani, nézzék újra a Twilight-ot.
És akkor itt álljunk meg egy percre! Az erőszak megbocsáthatatlan bűn, ezt le kell szögezni. Tök mindegy, hogy családon belül esik vagy idegenek között, tök mindegy, ki a beteg és ki nem, nincsenek enyhítő körülmények. Viszont úgy csinálni, mintha ennél nagyobb bűn nem létezne a világon, és mintha nem láttuk volna nagyjából az összeset meglehetősen explicit módon bemutatva a Trónok harcamegelőző 45 epizódja során, nem más, mint ordas nagy képmutatás!
Mit is láthattunk eddig? (A teljesség igénye nélkül és direkt nem érintve a csata közben megesett változatos és tömeges halálokat…)
- elevenen elégetést (még többet)
- elevenen nyúzást
- kézlevágást
- faroklevágást
- kutyákkal széttépetést
- csecsemőgyilkosságot
- terhes nő hasának szétvagdosását
- nyílpuskával lelőtt ágyhoz kötözött örömlányt
- nyelvkitépést
- sárkánnyal széttépetést
- jó magasról lehajítást
- mérgezést, de hát ez már szinte uncsi
Ezek után felmerülhet a kérdés és jogosan: mindez elfogadható? Akik habzó szájjal követelik a sorozat bojkottját a nemi erőszak miatt, vajon miért nem követelték, amikor csecsemőket gyilkoltak, vagy férfiakat szabadítottak meg random testrészeiktől? Ad absurdum, amikor korábban nőket erőszakoltak – hisz azért láttunk már ilyesmit is. Azt például mintha már mindenki elfelejtette volna, hogy az első évad első részeiben egy árva tinilányt eladtak egy vadembernek, aki a nászéjszakán egész hasonló dolgot művelt vele – csak aztán Dany és Khal Drogo egymásba szerettek és jött a sok „napom és csillagom”, de ettől még, hééé, az is erőszak volt! Nem is beszélve Craster lányairól, akik, miután megszabadultak apjuktól, az őrség szakadár tagjainak kvázi használati tárgyai lettek. Őket aztán pláne nem kérdezte senki, semmiről.
Minden bizonnyal az amúgy a könyvek megjelenése óta folyamatosan szexizmussal vádolt Martin bácsi lenne az első, aki körberöhögne, ha a poszt végére őt hoznám ki az egyenjogúság élharcosának, de azt meg kell hagyni, hogy nála aztán tökmindegy, hogy valaki milyen nemű: a történet valamely pontján mindenki baromira megszívja. Azt már tényleg csak halkan teszem hozzá, hogy jelen pillanatban nagyjából ugyanannyi nőnek van kábé reális esélye a végén trónra kerülni, mint férfinak, arról nem is beszélve, hogy az egész folyam legtökösebb bosszúálló karaktere egy kislány. De! A magam részéről annak örülnék, ha egyszer eljutnánk oda, hogy nem az számít, hogy adott szereplő férfi vagy nő, hanem az, hogy mi a szerepe, milyen a karaktere, hova vezet az útja, mi mire sarkallja – ha nem lenne lényeges, hogy milyen nemű, akiről épp olvasunk. Ad absurdum, ha nem is tudnánk (vannak erre ugye elég sikeres sci-fi próbálkozások, törnek is tabukat rendesen, és ez jó!). Az én szememben nem az számít, hogy Sansa Stark egy nő, akit megaláztak, hanem az, hogy egy olyan karakter, aki eddig rohadt sokat szenvedett, valószínűleg ezután is rohadt sokat fog, és (nem kis részben épp ezért) nagyon sok potenciál van benne.
Többiek a témában:
Szeee :)Csatlakozók:
Bubu