Nehéz elhinni, hogy alig másfél hét és kezdetét veszi a könyvmolyok egyik legnagyobb fiesztája, a Könyvfeszt (hivatalos nevén XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál) – biztos öregszem, vagy én nem tudom, mi van, de mostanában egyre többször hagyja el a számat a régebben csak a nagymamakorúakhoz társított „hogy repül az idő” szófordulat. Most is azt érzem, hogy tegnap még a karácsonyi megjelenéseket böngésztem, ma meg már Könyvfesztre készülünk. Hát szép. Persze ha Könyvfeszt, akkor a kiadók is kinyújtóztatják megfáradt tagjaikat és szép lassan felébrednek (idén a szokásosnál is hosszabbra nyúlt – vagy csak én érzem így?) téli álmukból. Vagyis már megint annyi izgalmas megjelenéssel bombáznak minket, hogy csak győzzük mindet elolvasni az alig két hónap múlva sorra kerülő Könyvhétig (mondtam már, hogy sosem értettem, miért van ennyire egymás nyakán a két legnagyobb könyves esemény?).
Sajna blogunk az utóbbi időben kicsit kevesebb könyvújdonsággal szolgált, mint ahogy azt tán megszoktátok – ennek ezer és egy oka van, reméljük, most már lassan helyreáll a rend és több időnk lesz olvasni. Addig is összegyűjtöttük nektek a sok-sok fesztiválra időzített megjelenés közül a szerintünk legizgalmasabbakat. Ha minden a terveink szerint alakul (sosem alakul minden a terveink szerint, de hátha…) a címek nagy részéről a közeljövőben olvashattok még a blogon. Tessék mazsolázni :)
J. R. R. Tolkien: Beowulf – Fordítás és kommentár
„Egy legendás történet sárkánnyal, gyűrűkkel. A Gyűrűk Ura első szívdobbanása?
A dán király boldogan uralkodik harcias népén, mígnem egyszer csak kezdenek eltünedezni a sörivó nagy csarnokból a harcosok. Nemsokára már senki sem mer ott éjszakázni. Ekkor érkezik svéd földről Beowulf, hogy megküzdjön a szörnnyel, aki a dánokat irtja. És miután sikerrel jár, visszatér ősei földjére, és belőle is nagy király lesz.
J. R. R. Tolkien mítoszteremtő, nagy író volt és nagy tudós. Nyelvészként kezdte pályafutását, és ebből nőtt ki érdeklődése az óangol irodalmi emlékek iránt. Ő azonban nem egyszerűen nyelvemlékeknek tekintette ezeket a szövegeket, hanem izgalmas irodalmi műveknek.
Leghíresebb közülük Beowulf, az óangol eposz, melyben a rettenthetetlen hős mellett először az angol irodalomban szerepel sárkány, sőt vannak gyűrűk és tündék is, mint aztán A Gyűrűk Urában.
Tolkien nemcsak prózai fordítást készített a műből, hanem megírta mint mesét, sőt énekmondóként meg is verselte. A könyvet bőséges magyarázó anyag teszi még érdekesebbé: ezt Tolkien egyetemi előadásaiból állította össze fia, a hagyaték gondos kezelője, Christopher.”
Ugye ezt nem kell magyarázni? Gyűjteményben a helye!
Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna
„Íme a nagy amerikai író arcképe kölyökkutya korában. A miliő, amelyben Jonathan Franzen nevelkedett: St. Louis, a barátságos és szolid közép-nyugati kisváros; a fojtogatónak érzett családi légkör; a lázadó hippi báty és példakép, s a korszak, a hetvenes évek a maga középosztálybeli bizonyosságaival, amelyek idő múltán igencsak megrendültek. A szégyen és a szorongás, ami áthatotta kamaszéletét; az iskolai csínytevések; egy keresztény ifjúsági közösség viselt dolgai; a német nyelvvel és irodalommal, Kafkával és Rilkével való ismerkedés; egy zátonyra futó házasság; a madármegfigyelés örömei és nehézségei megannyi történet és motívum, amelyek visszaköszönnek a Javítások és a Szabadság regényvilágában.
A kötet hat ragyogó esszéje önbecsmérlés és önelégültség, szemérmes rejtőzködés és önkitárulkozás sajátos elegyét alkotva mutatja be egy íróember felnőtté válását, aki negyvenöt évesen elmondhatta magáról, hogy éppen olyan, amilyen tizenhét évesen lenni szeretett volna.”
Egyértelműen kihagyhatatlan! (Vérzik a szívem, hisz Franzenszerelem, és évek óta nem vártam ennyire egyetlen díszvendéget sem a fesztiválra, de sajnos nem tudok ott lenni a programjain. Próbálom magyarázni magamnak, hogy miért jobb nekem így, de még nem vagyok elég meggyőző…)
Viktor Pelevin: Apolló batman
„Hamarosan véget ér Oroszországban a hülyék kora és más hülyék ideje jön el.
Második Ráma ifjú vámpír, még épp csak kitanulta a vámpírmesterséget, de az alapokat már ismeri: meg tudja harapni az ember nyakát észrevétlenül, úgy, hogy a kevéske vörös folyadékból az illető lelkének minden titka föltáruljon előtte. És tudja, hogy a világban a vámpírok uralkodnak, és az emberek szenvedéséből nyerik a babloszt, amely táplálja őket.
Most újabb nagy feladat áll előtte: kiképzik búvárnak s ettől kezdve újra és újra lemerül a limbóba, az élet és halál közötti régióba, s közben megismerkedik a legfőbb vámpírral, az örök életű Drakulával is, aki megosztja vele a világ titkait, már amennyit ő megértett belőle. Azt is tőle tudja meg, hogy a vámpírok között vannak olyanok, akik azon igyekeznek, hogy az embereknek kevesebbet kelljen szenvedniük, s mégis elegendő babloszt termeljenek számukra.
Második Ráma, az orosz vámpír mind újabb merülései során nagy szerelmi kalandokat és misztikus élményeket él át s mintha egyre közelebb kerülne a világ és az emberi és vámpíri létezés igaz magyarázatához is, de mindig rá kell döbbennie, hogy az igazi titok, ha egyáltalán megismerhető, messze túl van az ő még mindig túlságosan is emberi elméjén.
Közben Oroszországban a vámpírokkal szövetséges emberek nagyszabású akcióba kezdenek (természetesen a fővámpírok áldásával): nagy tüntetéssorozatot szerveznek annak érdekében, hogy a társadalomban helyreálljon a rend és az emberek újból komolyan vegyék a diskurzust.
Új regényében a mai világirodalom egyik legkülönösebb szerzője olyan mélyre hatol részben buddhista, részben utánozhatatlanul pelevini filozófiájába, hogy szédítő élmény vele tartani ezen a merülésen. Oroszországban a könyv óriási siker annak ellenére (vagy talán azért is), mert keserű iróniával ábrázolja a putyini rendszer elleni tüntetéseket éppúgy, mint magát a rendszert.”
Pelevin sajátos agymenéseivel tavalyelőtt lazán kedvenc lett, úgyhogy ezt sem hagynám ki semmi pénzért – még ha tartok is kicsit tőle.
Donna Tartt: A titkos történet
„Öten voltak. Megközelíthetetlen, titokzatos kis csoport a vermonti egyetemen. Ebbe az elit társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia, a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk hatására nemcsak tanulják, át is élik az ókori görög kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat és a véráldozatot. De amikor megszegik a társadalmi és erkölcsi törvényeket, átlépik a határokat, életük örökre megváltozik. Saját bőrükön tapasztalják, hogy nem ölni nehéz, hanem tovább élni.
Donna Tartt (1963) amerikai írónőt már első regénye, a több mint 5 millió példányban elkelt A titkos történet (1992) világhírűvé tette. Második regénye, A kis barát (2002) WH Smith Irodalmi Díjat kapott. A 2014-ben megjelent Aranypinty Pulitzer-díjas lett, és Az év könyvének választották. A megfilmesítés jogait a Warner Bros. stúdió vette meg. Donna Tartt 2014-ben szerepelt a Time 100 legbefolyásosabb személyisége listán.”
Tartt könyvéről évekkel ezelőtt már írtam– akkor könyvtárból olvastam és nagyon sajnáltam, hogy a korábbi kiadás a beszerezhetetlen gyöngyszemek közé került. Hétvégén jött a hír, hogy a Park újra kiadja – naná, hogy kötelező beszerzés! Kíváncsi vagyok, ennyi év után mennyiben lesz más az olvasás. (Hab a tortán, hogy az írónő többi könyvét is tervezik kiadni – remélem, nem marad csupán terv…)
A Bunkerrajzoló – Likó Marcell élettörténet-rekonstrukció
„Szétesik - helyreáll. Két egészen különleges szellem találkozik ebben a könyvben. Géczi János József Attila-díjas író, a máig legendás Vadnarancsok szerzője most a Vad Fruttik énekesének élettörténetét rakja újra, építi fel - darabokból, emléktöredékekből, szorongások és tripek elképesztően izgalmas sorozatából. A Bunkerrajzoló nem Likó Marcell életrajza. Inkább egy fiatal fiú története, aki elmerül a reménytelenségben. A kábítószerek és a céltalanság örvénye mélyre sodorja, ám sorsa az, hogy megkapaszkodjon mégis, és lépjen mindig feljebb. A Bunkerrajzoló azt mutatja meg, tűélesen, hogy Marci a Géczi Jánossal folytatott beszélgetésekben hogyan éli meg, milyennek látja a múltját. Élet a halál előtt. Hol komikus, hol nagyon is drámai hangon - de elejétől a végéig az őszinte feltárulkozás átütő erejével.”
Több szempontból érdekes számunkra ez a kötet – blogunk egyik fele évek óta Likó dalszövegeivel kel és fekszik, másik fele nagy tisztelője Géczi János költészetének. Hogy a könyv inkább fájdalmas trip, vagy inkább izgalmas irodalmi kísérlet lesz-e, majd kiderül.
Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó
„Különös jelenethez asszisztál reggelente a 6 óra 27-es, Párizs környéki RER-járat utazóközönsége.
Egy fura fiatalember nap nap után ugyanoda telepszik le, táskájából előkotor néhány viseltes lapot, majd az összefüggéstelen könyvoldalakat felolvassa a vonatkocsi plénumának okulására. A „felolvasó”, Guylain Vignolles egy könyvzúzdában dolgozik, a démoni kisugárzású, gyilkos hajlamú zúzógépet irányítja, és gyűlöli ezt a hóhérmunkát. Bizalmasa egy aranyhal, legjobb barátai egy balesetet szenvedett volt munkatársa, akinek eltökélt szándéka, hogy visszaszerezze odaveszett lábait, valamint egy hóbortos versfaragó, aki kizárólag rímekben hajlandó kommunikálni felebarátaival.
Egy szép napon történik valami. Váratlan esemény forgatja fel Guylain monoton hétköznapjait. Vajon hová, milyen emberi kapcsolatok, milyen új élet felé vezetik a nem várt változások?
Felemelő, kedves humorú, szívet nyugtató mese emberekről - jókról, komiszakról, bogarasakról vagy épp hétköznapiakról. És a boldogságról, amely talán ránk talál, ha már kellőképp felkészültünk rá.”
Valamiért vonz, bár nem tudom megmondani, miért – titkon azt remélem, az Édes életünket idéző élmény lesz. Vagy nem :)
Paula Hawkins: A lány a vonaton
„Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.
A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.
Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton.”
Agyonhájpolt sikerkönyv, hasonlítják Hitchkockhoz, Agatha Christie-hez és a Holtodiglanhoz – én meg nem mondom, miért vagyok kíváncsi rá, de az vagyok. Mostanában nagyon bejönnek a krimik, thrillerek, sajátos nyomasztások – meglátjuk, mi sül ki belőle. Lehet nagyon jó is, meg lehet Holtodiglan-szerű pofáraesés is.
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt
„Mi értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk?
Hank Palace nyomozó már számtalanszor szembesült ezzel a kérdéssel, mióta a 2011GV1 jelű aszteroida megjelent a kutatók radarján. Többé ugyanis nincs esély a megmenekülésre, nincs remény. Csupán hat hónapnyi drága idő maradt a becsapódásig, aztán a Föld elpusztul. A visszaszámlálás során lenyűgöző képet kapunk az apokalipszisbe rohanó Egyesült Államokról: gazdasága összeroppant, a termény a földeken rohad. Zsúfoltak a templomok, zsinagógák. Az emberek világszerte hagyják félbe munkájukat de nem úgy Hank Palace.
Ő a végére akar járni egy látszólagos öngyilkosságnak, abban a városban, ahol hetente tucatjával történik ilyesmi csakhogy ez az egy valamiért gyanús neki. Ő az egyetlen, aki mindenáron tudni akarja az igazat, ám nyomozása során sokkal keményebb kérdésekkel is szembesülnie kell annál, mint hogy ki a bűnös: Milyen alapokon áll civilizációnk? Mit ér egy élet? Mit tenne bármelyikünk, mit tennénk igazából, ha tudnánk, hogy napjaink meg vannak számlálva?”
Na, ez aztán ötlet! Borzasztó kíváncsi vagyok rá– az Agave választásaiban mostanában amúgy sem csalódtam.
Patrick Rothfuss: A szótlan tárgyak lassú szemlélése
„Kihagyhatatlan találkozás a világsikerű Királygyilkos-krónika világában az Egyetem egyik legmeghatóbb alakjával! Mélyen az Egyetem alatt van egy sötét hely, ősi járatok és kihalt szobák szakadozott hálója, amelyről kevesen tudnak. Ennek az elfeledett helynek a szívében, az Odalent kígyózó alagútjaiban él egy lány. Aurinak hívják, és rengeteg titka van.
A szótlan tárgyak lassú szemlélése kis kaland, amely rövid, keserédes bepillantást enged Auri életébe. Ebben az egyszerre derűs és didergető történetben Auri szemével láthatjuk a világot, és az olvasó megismerhet dolgokat, amelyekről egyedül Auri tud…
Patrick Rothfuss elvezet bennünket a Királygyilkos-krónika egyik legtitokzatosabb alakjának világába. A szótlan tárgyak lassú szemlélése rejtelmes történet egy megtört lányról, aki élni próbál egy szétesett világban.”
Rothfusst össze kéne kötni Martinnal – bár inkább ne, lehet, akkor csak mindketten még lassabban írnának. Ezúttal legalább egy kisregény idejére visszacsöppenhetünk az Egyetemre, míg várunk (és várunk, és várunk...) a Királygyilkos-trilógia befejező kötetére. Lássuk!
Paolo Bacigalupi: A kételygyár
„A kamasz Alixnek egy jómódú amerikai család tagjaként nincs túl sok problémája, egy nap azonban felkeresi egy titokzatos srác, aki azzal szembesíti, hogy minden, amit az életéről tud, hazugság. A lányban felmerül a gyanú, hogy cégtulajdonos apja talán olyan gyógyszergyárak védelmével foglalkozik, amelyek nem megfelelően tesztelt termékek értékesítésével óriási összegeket kaszálnak, és nem törődnek az ártatlan áldozatokkal. Alixnek számolnia kell a lehetőséggel, hogy az eszes és vonzó idegennek, aki egy fiatalokból álló radikális aktivista-csapat feje, talán igaza van, és az események felgyorsulásával el kell döntenie, hogy lebuktatja-e azt az embert, aki felnevelte és mindent megadott neki.
Paolo Bacigalupi A felhúzhatós lány és a Hajóbontók után ezúttal egy thrillerrel jelentkezik, amelyben nagyon is aktuális kérdéseket feszeget.”
Bacigalupi is azon szerzők közé tartozik, akiknek magyar kiadása miatt aggódhattunk jócskán az utóbbi évek változásait látva – borzasztóan örülök, hogy a Gabo folytatja az életművét. Bár még a Hajóbontók is feldolgozásra vár, A felhúzhatós lány után egyértelműen kijelenthetjük: bármit ír, jöhet!
Graham Joyce: A katicák éve
„1976 nyarán járunk, emberemlékezet óta nem volt ilyen forróság, és a vidéket elárasztották a katicabogarak.
Egy David nevű fiatalember maga mögött hagyja diáknapjait, hogy belevágjon a felnőtté válás nagy kalandjába. Első munkája egy üdülőtáborban csábító lehetőségnek látszik. Ám az első munka által kínált szabadság és az első szerelem izgalma és veszélyei mellett a felhőtlen nyári égbolt alatt politikai és faji feszültségek fortyognak.
De ki lehet az a sötét öltönyös férfi, oldalán a kisfiúval, akit odakint a homokos parton pillantott meg, a hőség ködén át? David rájön, hogy újdonsült szabadságáért és függetlenségéért rettentő árat kell fizetnie. Olyan árat, amely később még a vakító nyári napsütésben is kísérteni fogja.”
Csilla olyan szépen ajánlotta Graham Joyce műveit, neki pedig gondolkodás nélkül elhiszem, hogy ez jó lesz nekem. Örülök, hogy rálelt egy magyar kiadó – remélem, nem egyszeri csoda lesz.
Grady Hendrix: Horrorstör – A rémület bútoráruháza
„Grady Hendrix zseniális, formájában IKEA-katalógust idéző könyve az idei év legjobban dizájnolt horrorregénye, amelyben az ORSK munkatársai egy éjszaka az áruházat rongáló betörő helyett valami egészen másra bukkannak, és kezdetét veszi a rémálom a bútoráruházban.”
Haha, hát egy tőrőlmetszett IKEA-mániásnak ez egyértelműen kihagyhatatlan :) Az eddigi vélemények alapján a történetben is van fantázia, de tartok tőle, kevésbé leszünk szigorúak vele, a forma úgyis mindent visz.
És ti mit vártok a Könyvfesztiválra?
